Monday, November 29, 2010

Történeteink...

Az egyik barátnőm , amikor Baróton tartunk foglalkozást, el hoz mindig egy-egy gyereket az árvaházból. Annyira összeszorul az ember szive.
November 26-án eljött egy Beáta nevezetű kislány, és láttam rajta, hogy minden apró apró dolgot hogy értékelt, hogy örült...Jó lehetett éreznie, hogy valaki törődik vele, kihozza abból a környezetből, megfogja pici kezét, megsimogassa, kap 1 mosolyt...ez felérhetett számára bármivel.

Annyi mindent készitett-olyan aktiv kislány, minden mozdulatunkat leste. Sok sok ismeretlen gyerek közt olyan jól, felszabadultan érezte magát, felcsillantak kis szemei. Elfelejtve, hogy sok sok minden nincs neki megadatva  a körülőtte levő gyerekekhez képest...
Az ilyen gyerek nagyon Sok szeretetet tud adni és fogadni...ADJUNK hát , és tegyünk valami  apró gesztust feléjük, nemcsak Karácsony tájékán, hanem folyamatosan, hisz nem kerül semmi nagy erőfeszitésünkben!

Számunkra nagyon megérte már azért is, hogy egy kis napsugarat, örömet, boldogságot vittünk a kicsi szivébe-feledvén pár órára a reális valóságot.

No comments:

Post a Comment