Vargyas a mai Románia ezen belül Erdély, Székelyföld egykori Udvarhelyszéknek a települése, amelyet a megyésítés során az újonnan kialakított Kovászna megyéhez csatoltak. Kovászna megye kistájának Erdővidéknek a „felvidéki” részen helyezkedik el Vargyas patak árterületén és teraszain a Persány hegység Rika-Godra hegyvonulata, a Hargita hegység dél- nyugati része és a Barót-i medence találkozási vonalánál.
„Nincs jobb és felemelőbb érzés, mint érezni, hogy szeretjük szülőföldünket ”-írja Kisgyörgy Zoltán egyik útikönyvének előszavában. A szülőföld múltja és jelene minden történelmet szerző és történelem iránti érdeklődő embert érdekel, és kutatásra buzdít.
Vargyas eseményekben gazdag, a hagyományt és a történelmi valóságot ötvöző múlttal rendelkezik. A hasonnevű vízfolyás völgyében elterülő, Orbán Balázs által Bardoc-szék legnevezetesebb településnek nevezett Vargyas, mint nagyfalu, már az 1334-es pápai jegyzékben szerepel Vaygias néven, mint önálló egyházmegye. Azonban a nagyfalu múltja, történelme ennél régebbre nyúlik vissza, egészen a XI. századig. Orbán Balázs a Székelyföld leírása című művében megemlíti, hogy Vargyas nemcsak a tatárjárás idején történtekről és a Daniel kastélyról híres, hanem a kevésbé ismert Árpádkori római katolikus kápolnáról is. kép: Vargyasi templom
Szerinte többen azt állították, hogy a római katolikus kápolna helyén elkezdett kutatások arra utalnak: ott lett volna Attila. A nagy hun vezér Réka nevű feleségének sírja. A valóságban azonban az építkezések alapfalazatának tanulmányozása arra utal, hogy ott kápolna és közelében kolostor vagy coenobium állt. A hagyomány is támogatja e feltevést, azt mondván, hogy a Szt. Mártonnak szentelt római katolikus templom mellett „barát épség” (szerzetesi lak) volt. Minden összevetve, az alszegi román kori templom a XIII. században épülhetett.
A XIII. századi tatárjárás, rombolás, fosztogatás és az ezzel járó bizonytalanság rányomta bélyegét a falu életére is. A tatárjárás nem kegyelmezett e nagyfalunak sem. A tatárok fosztogatását, támadásait és a falu népének hősies harcát több népmonda is megőrizte: Csala tornya, Tatárhídja, az almási barlagnál található tatárkápolna romjai, Siró-kút legendája.
Vargyason 651 házszám van és 781 családot tartanak nyilván a Polgármesteri Hivatalban.Ezen a tájon az emberi élet folytonosságát bizonyitják azok a tárgyi emlékek, amelyek a neolitikumi, bronzkori műveltséget képviselnek ées a Vargyas patak szurdokából,de a falu határából is kerültek napvilágra(ősemberi csontvázak, ősemberi szerszámok). A falu nevét először oklevelesen az 1332 – 1337- es évekből ránk maradt pápai tizedjegyzekben említik Wardach formában.
A lélekszám a helységen belül 1850 előtt az alábbiak szerint alakult:
1.-es számú táblázat: Vargyas közsség lélekszáma 1850 előtt
Év | Családok száma |
1567 | 13 |
1602 | 40 |
1614 | 58 |
1721 | 124 |
2.-es számú táblázat ábra: Vargyas közsség lélekszáma 2002-ben és 2010-ben
A község belterülete 1670 ha, egész területe pedig 7024 ha. A falu lakosságának többsége a századok folyamán földmüveléssel foglalkozott de később sokan a szénbányánál .A lakosság munkát találhatott a mészkőbányában, az ásványviz palackozóban, az állami gazdaságban ami szerencsésebb helyzetet biztosított számára más falvakhoz viszonyítva. Más jövedelmi források: népi faragás, bútorfestés, fafeldolgozás, mészégetés, őrlés, szabóság, cipészet. Bőrfeldolgozás, kádár mesterség. Manapság 23 bejegyzett jogi személy van a faluba.
A község területe ,a délkeleti részt kivételével, lejtős.A Vargyas vize és ennek mellékága, a Hagymás-pataka halad át rajta. A víz okozta talajerózió nyomai észlelhetők mintegy 400 ha lejtős területen. Évszázadokkal ezelőtt a község déli része mocsaras, terméktelen volt. A falu lakói a vizet árkokkal vezették és termővé változtatták földjét. A talajviz mélysége átlag 2-2,5 m. Az átlag hőmérséklet 7,4 C° . Nyáron a legmagasabb érték +36 C°, télen a legalacsonyabb -30C°.
Az átlag csapadék mennyisége 460 mm. A falu határa kőzet- és ásványtani szempontból változatos, többféle változatos, többféle geologiai formációt találunk: miocén üledektakaró, kristálzos mezozos övezet, vulkanikus vonulat, pilocén üledékek gerinctelenek kövületeivel, amelyeket a Vaspatak tárt fel. A szénretegben ősgerincesek maradványai maradtak meg. A szénbányák 1954 és 1998 között működtek. A szénen kívül más altalajkincsek is előfordulnak: mészkő, épületkövek,alabástrom,azbeszt,festékföldek,limonit,sziderit. A pliocén üledekek szénsavas ásványvizet tárolnak,amelynek egy részet ideiglenesen palackozták. Vargyas természeti szépségekben és történelmi emlékekben gazdag faluja Erdővidéknek. A Vargyas vize gazdag barlangrendszert dolgozott ki a jégkorszak idején (például a Homoródalmási barlang). Vargyason található az erdővidékiek kedvenc kirándulóhelye a hagymási nárciszrét a hagymástetőn. Itt nyílik tavasszal a vad gyöngyvirág és ritka növényünk, a sötétkék virág, törpe nőszirom.
Megemlíteném még a hegyestetői várat, amit a nép Attila várának, ritkábban Réka várának nevez. A Vargyast övező táj tartalmaz ritka, emlitésre méltó növényeket. Az erdők zömében bűkkösöket találunk. Védett fákat a Daniel kastély parkjában találhatunk. A Vargyaspatak szurdokvölgyének védett növényei: tiszafa, zergeboglár, erdélyi májvirág, turbánliliom, pázsitos kéknőszirom, kisasszonypapucs. A nagyerdők talajából többféle gombafajták bujnak elő: őzláb, csiperke, tőke, pereszke, galamb róka, vargánya, pöfeteg, keserü és fügomba. Fontosabb erdei gyümölcsök: málna, eper, áfonya, som, kömény, vackor vadalma.
Gyógynövények: bodzavirág, vadgesztenye, fodormenta, gyöngyvirág, martilapu, kökény, cikória, apró bojtorján, akácvirág, borsika, mezei zsurló, cickafark, tavaszi kankalin, kamilla, csalán, orbáncfű, nadálytő, zsálya.
Vadak:borz, sün,görény, menyét, hörcsög, denevér, mókus, nyúl, zerge, őz, szarvas, vaddisznó, hiúz, vadmacska, farkas róka, barnamedve.
A falu infrastruktúrája jónak tekinthető.1958 -ban kötötték be a villanyt. Van víz illetve gáz hálózat(1984,1996). A községben a következő intézmények találhatók: polgármesteri hivatal, iskola, óvoda, művelődési othon, könyvtár rendőrség, általános orvosi és állatorvosi rendelő posta takarékpénztár.Ezek nagyrészt kielégitik a lakosság igényeit.A falunak digitalis telefonhálózata van, több mint 200 lakásba van bevezetve a telefon és az internet.
Közigazgatási,gazdasági és kulturális szempontból jelentős épületekkel rendelkezik,amelyek a következők: Az unitárius templom ami 1814-1820 között épült. Vele szemben az 1937.június 1-én átadott emeletes iskola. Lefelé haladva az 1850 -ben épült felekezeti iskola,az 1982 -ben átadott tömbház alagsorában működő posta szemben az óvoda,majd ezek közelében üyletek,vendéglő,cukrászda következnek. Lennebb baloldalt a müvelődés hajléka és a községháza találhatók.A főút mellett tovább haladva a nemrégiben épült katolikus templomot,majd a rendőrség épületét láthatjuk. A falu alsó részében csodálhatjuk meg a legrégibb épületet,aDaniel-kastélyt,amelyet a 80 as évek elején restauráltak.Vele átellemben egy picit lennebb van a reformátusok temploma. A falu felső felében, a Paphegyen található a 19.század elején épült ortodox templom. A faluban családorvosi rendelő müködik,gyogyszertára nincsen a közsegnek de valamikor volt és fogorvosi rendelője is volt.
“A természet e helyen annyi nagyszerût, annyi megragadóan szépet halmozott egybe, hogy a bámulat valójában kimerül azoknak csudálásában.”
Orbán Balázs
A Vargyas Szoros Erdély egyik leglátványosabb és leglátogatottabb karsztvidéke. Szentegyházától hozzávetőleg 15 km-re húzódik, de megközelíthető még Vargyasról (10 km), Homoródalmásról (9 km), Kiruly-fűrdőről (15 km) és Szelterszről (10 km) is. A 4 km hosszú szorosban a Vargyas patak négy barlangrendszert alakított ki a jégkorszak óta. Eddig mintegy 124 kisebb - 5-10 m hosszú - illetve nagyobb - 10-1550 m hosszú - barlangot tártak fel, amelyek 4 szinten – 5-200 m magasságban - helyezkednek el a patak jelenlegi szintje felett és összhosszuk eléri a 7450 m-t.
Az ötödik barlangszint a ma is alakulásban lévő patakos – úgynevezett aktív-barlangrendszer. A szurdokvölgy legnagyobb és legismertebb barlangja az Almási-barlang, más néven Orbán Balázs barlang, Nagy barlang vagy Kőlik. A Nagy barlang kataszteri száma 1200/14, összhossza eléri a 1,5 km-t, négy természetes bejárata ismeretes. Ez a barlang Erdély első tudományosan felkutatott barlangja. 
Más ismertebb, nagyobb barlangok még a Lócsűr vagy Ló-barlang, a Kőcsűr, a Cseppköves-,a Levis- illetve az Aktív-barlang. kép: Almási barlang bejárata
A barlangok jelentős őslénytani és régészeti értékeket rejtegetnek, barlangtani szempontból változatos képződményeket tartalmaznak. A védett területen több jelentős kövületlelőhely ismert és néhány felszíni régészeti telephelyet is számon tart a szaktudomány. A történelmi időkben, vész idején a szoros barlangjai menedéket nyújtottak a környék lakosságának. Ezt bizonyítják az Almási barlang és a Tatárlik bejáratában kövekből épített védfalak maradványai.
A Vargyas – szoros Erdély délkeleti részén, a Keleti- Kárpátok un. „középső csoportjához” tartozó Persány és a Hargita hegységek találkozásánál található, Kovászna és Hargita megye területén. A természetvédelmi terület összesen 998 hektárjából közigazgatásilag 800 ha tartozik a Hargita megyei Homoródalmás községhez, 198 ha pedig a Kovászna megyei Vargyas községhez. Gépjárművel csak Vargyasról közelíthető meg erdőkitermelői úton (12 km), a kirándulók zöme ezt az utat választja.Gyalogosan viszont elérhetjük a szorost akár Homoródalmás (9 km), akár Kirulyfürdő (15 km) vagy Szelterszfürdő (7 km) irányából is.A Vargyas-szoros kétségkívül Erdély és ezen belül a Székelyföld egyik legszebb és legérdekesebb természeti látnivalója, barlangjaival, mészkőszirtjeivel, tanúszikláival, jellegzetes élővilágával egyaránt.
A szoros barlangjait az ember már az ősidőktől kezdve menedékhelyéül használta, erről tanúskodnak az idők folyamán a barlangokból előkerült leletek, tárgyak sokasága, később pedig már inkább a szoros szépségei iránt érdeklődők látogattak el ide csodálattal. Nehézkes megközelítése,a róla szóló kevés turisztikai információ ellenére napjainkra a szoros közkedvelt táborozó, - és kirándulóhellyé vált, évente egyre többen és többen keresik fel. Vargyas-szoros: Felhőkarcoló sziklafalak között kőről kőre csobogó hegyi patak, sorban a jégkorszakban kialakult négy kilométer hosszú barlangrendszer: a Harminchármas, a Lócsűr, a Kőcsűr, az ezer csillagos Spelaeus; szemben a szeptemberi verőfényben pompázó Csala tornya, odébb az Ejtőkő. És az eddig feltárt, összesen 7410 méter hosszúságú 125 barlang legnagyobbika, a vashágcsón megközelíthető Orbán Balázs-barlang. A Vargyas-szoros növényvilága rendkívül gazdag és változatos. A völgy meredek sziklafalait nyílt sziklagyepek borítják, míg a mélyebb talajokon vadregényes cserjések, gímpáfrányos szurdokerdők alakultak ki. A szoros gyöngyszemei közé tartoznak a sziklagyepek növényei, sokan közülük ritkák vagy veszélyeztetettek. Ilyenek a tűlevelű szegfű, a hasogatottlevelű imola, a pozsgás Heuffel kövirózsa, a Joó ibolya vagy a magyar nőszirom. Június végén a tisztásokon, cserjésekben, számos orchideafaj virít teljes pompával.
Ilyenek a vitézkosbor, piros- és fehér madársisak, a gömböskosbor, a vörösbarna nőszőfű vagy a veszélyeztetett boldogasszony papucsa. A bükkösök aljnövényzete a kárpáti bennszülött fajok élőhelye: itt virít a szívlevelű nadálytő, az erdélyi májvirág, az ikrás fogasír és a moldvai sisakvirág. A szoros tudományos és természetvédelmi értékeit nemcsak a sziklai növényzet emeli: a környéken található hegyvidéki láprétekben jelentős számban jelennek meg védett növényfajok, mint például a ritka szibériai nőszirom, a réti kardvirág, a zergeboglár, a szibériai hamuvirág és a rovarevő mocsári hízóka. A vadregényes sziklavilág sok állatnak nyújt védelmet és életteret. Megtaláljuk itt a medvét, szarvast, őzet, vaddisznót, hiúzt, vadmacskát, farkast, borzot, nyestet, menyétet, vidrát, keresztes viperát, vízisíklót, foltos szalamandrát, pisztrángot, menyhalat. A Vargyas-szoros barlangjai kiemelkedő fontossággal bírnak a denevérek szempontjából, a Romániában leírt 30 fajból 17 fajnak az előfordulását figyelték meg a Romániai Denevérvédelmi Egyesület tagjai.
Nathura 2000
A természetvédelmi terület magába foglalja a Vargyas patak völgyét Gyepű pataktól a Kerekhegy patakáig, a szurdokban található barlangokkal, valamint a Kőmezőnek nevezett részt. A Vargyas-szoros legnagyobb és legismertebb barlangja az Almási barlang (Orbán Balázs barlang, Kőlik, Nagy barlang), amelynek kataszteri száma 1200/14, járatainak összhossza 1527 m. Négy természetes bejárata ismert, amelyek 20 m-re nyílnak a patak szintje felett. Jelentősebb barlangok még a Lócsűr-, Kőcsűr-, a Cseppköves-, a Gábor-m, a Levis- és az Aktív-barlang.
7-es számú kép: Csillagnárcisz
A múlt században Orbán Balázs így írt erről a vidékről: „Nincsen talán bérczes kis hazánkban váratlanul meglepőbb s elragadóan nagyszerübb látvány, mint az, mely a Czekend tetejéről feltárul. Ott van egy szép fenyves erdőkkel tarkázott nagy kiterjedésü, szinezetben oly páratlanul szép fennsík, az ugynevezett Láz, melynek hullámzatos lapjába a Hargitáról lerohanó két Homoród és Vargyas patakok fenyves szegélyezte völgyületei mélyülnek be: ott van a fennlapály túlfelén a két Oláhfalu, messze a havas közzé felnyuló ház csoportaival, fénylő ragyogó tornyaival, szétszórt fürész malmaival, füstölgõ pajtáival (havasi tanyaházak); s ott van szemben a háromcsucsos Hargita rengeteg fenyveseinek átpillanthatatlan tömegével, egyikét a legnagyszerûbb havasi képeknek tárván fel. " (O.B.: A Székelyföld leírása, Bp", 1868, 1. kötet. 69-70. old.)
A csillagos nárcisz (csillagnárcisz) az egyetlen őshonos és védett nárciszfajunk. Egyik jégkori maradványnövényünk. Fehér, csillag alakú virágaival, vékony leveleivel, törékeny termetével április-májusban ékesíti a nedves réteket, kaszálókat. Amit e nárciszról elsősorban tudni kell és a legfontosabb, hogy védett növény. Ennek ellenére előszeretettel szedik többnyire kereskedelmi célra. Csakhogy a leszedett vadvirágok a haza utat is alig bírják ki és a vázában sem hosszú életűek, szépségük az eredeti, természetes környezetükben érvényesül csak igazán. Sokan azt hiszik, hogy az évelő növények virágának szedése nem pusztítja a természetet, hiszen a tőről újra kihajthat a következő évben. Igen ám, de minden évelő növénynek az ivaros szaporodás adja a megújulás lehetőségét, azt, hogy képes legyen alkalmazkodni a változó környezethez a genetikai evolúció által. Vagyis ha a virágot épségben hagyjuk, és ez minél illatozóbb, színesebb, nagyobb (e tulajdonságok a természetes szelekció „alkotásai”), annál vonzóbbá válik a megporzó rovar számára és annál sikeresebb lesz a beporzás…Óvjuk tehát értékeink!!!
Egykor virágzó bányásztelepülés, napjainkban népi faragómestereiről, bútorfestőiről híres erdővidéki falu Baróttól hat kilométerre északra, a Vargyas-patak völgyében. Vargyas Erdővidék nagy községe, a mai Kovászna megye Északnyugati csücskében, a Baróti-medencében, a Hargita-hegységtől délkeletre fekvő település, a tengerszintől számított 650 m magasságban fekszik. Itt halad át a 131-es megyei út a 40 km-re fekvő székelyudvarhely fele. A megyeszékhely Sepsiszentgyörgy 47 km -re, a legközelebbi város Barót 8 km-re van Vargyastól.
Vargyassal szomszédos települések:
· Északkeleten Székelyszáldobos(a 750 m magas Borvízoldal választja el a két falut)
· Nyugaton Oklánd, ahol a Hagymástető és Kustalytető képezi a határt
· Délen Felsőrákossal határos
· Északnyugaton pedig Homoródalmás községgel(a 900 m magas kövestető képezi a határt)
Természeti, néprajzi, művelődési és építészeti hagyományokban gazdag ez a térség. A templomok festett mennyezetei és a belső festett intázatok (Nagyajta, Köpec, Ürmös, Vargyas stb.) iskoláját képezték a ma is élő népi bútorfestésnek. Ennek volt művelője századokon át a vargyasi Sütő család, melynek jelenlegi képviselői 14 generációig tudják visszavezetni a bútorfestéssel foglalkozó családfájukat. A festett bútorok tanulmányozása szempontjából kivételesen szerencsés a helyzet Vargyason. Az udvarhelyszéki Erdővidék e szép falujában tovább élt a festett bútor divatja, és ugyanakkor ez a község az erdélyi festett bútorok egyik legrégebbi, magas művészi színvonalú termékeket előállító központja, ahol a legnevezetesebb bútorfestőasztalos család egyik élő tagja, idős Sütő Béla személyében egyaránt kitünő mesterét és hagyományőrzőjét találni az itteni festettbútor-készítésnek." Írja dr. Kós Károly "A Vargyasi Festett Bútor" című könyvében. Jellegzetes vargyasi motívum a nagyon élénk kék alapra festett, tulipánból, rózsából és gyöngyvirágból álló virágcsokor.
A maiak közül Vargyas hírnevét messze földön ismertté tették, Veress Miklós festőművész, Sütő Béla, Máthé Ferenc, Sütő Gábor, Török Imre, Borbáth Sándor, József Gellért, Dimény Daniel fafaragók, Soós Emma bútorfestő és Máthé Julianna székely szoknyát szövő asszony.
Életmód-meghatározó ez a csodálatos erdőkkel, havasokkal, tarka rétekkel "kihímzett vidék", amely elemi erővel kötötte ide e székely népet, ugyanakkor turista-csalogató ez a vidék, nemcsak természeti adottságai, szépségei, nemcsak gazdag néprajzi és művelődési hagyományai, hanem vendégszerető népe által. Harsányi Zsolt 1941-ben "Az utas könyve" előszavában örökre aktuálisan írja: "a dús természeti kincsek olyan gazdagságáról ad számot, az ősi Erdély kultúrájának olyan érdekességeit vonultatja fel, hogy azonnal felébred bennünk a szilárd meggyőződés: ezek a gyönyörű fenyves tájak, ezek az elragadó kis falvak, ... Európa egyik legszebb területét jelentik. Ez a föld természeti szépség dolgában méltán vetekszik Svájccal."
E megfogalmazás, természeti kincseink, adottságaink, lehetőségeink, vendégszerető népünk arra köteleznek, hogy a vidékfejlesztést, mint a falu integrált fejlesztésének eszközét, a falusi turizmust mint az agrártermelés kiegészítőjét, foglalkoztatás bővítést és nem utolsó sorban a jövő üdülési formáját, hivatásának megfelelően kezeljük, és kellő figyelmet szenteljünk neki. A Rika Kistérség részét képező falu már rég nem az, ami a századfordulón volt. Soha nem volt könnyű az élet ezen az elvarázsolt vidéken, ahol a hagyományok, a népi kultúra, a falusi értékrend kötelez. Az utókor alapvető feladata a paraszti hagyományok feltárása, a népi kultúra állapotának rögzítése, a helyi szokásrend feltérképezése, a falusi értékrend szintézisének elkészítése. Mindez feladata a vidékfejlesztésnek ugyanakkor mindebben segítségünkre lehet a falusi turizmus kiterjesztése és fejlesztése szülőföldünkön.
A Rika Kistérség legjelentősebb egyben névadó hegysége is. A Persányi vonulat tagjaként, az Észak-Persány (Rika-hegység) tekintélyes kiemelkedései óvják az aljában, körülötte, fekvő településeket. A geológusok szerint a geológiai Új-korban, vagy a Harmadkorban, a Jégkorszakot megelőzően, a Hargita-Persány vonulat irányában hatalmas törés keletkezett. E törés mentén egész vulkánsor ontotta hosszú időn át a lávát, mely megszilárdulva ma, egész sor hasznosítható kőzetfajtát ad a kistérség lakóinak, ugyanakkor a törésvonal mentén ma is számtalan ásványvíz-forrás (borvíz) ontja felbecsülhetetlen értékű nedűjét, szomját oltva az arra-járónak és gyógyírt jelentve különböző bántalmakra. A Rika örökre megbabonázza mindazokat a természetkedvelőket, turistákat, akik valamikor is meghódítani vélték meredélyeit, csúcsait. Aki egyszer is megjárta gyalogosan a Rika ösvényeit, utjait tanúsíthatja, hogy minduntalan visszavágyik ide. Vajon csak természeti szépségei az évszakonként, napszakonként más-más arculatú ősrengeteg vagy a nyárestéken szikrázóan fénylő csillagok, az őszi ég mélykékje, vagy a gyümölcseiket gazdagon kínáló domboldalak, vagy a mindenkor balzsamos levegő meg a finom borvizek vonzzák-e minduntalan vissza az egyszer itt-jártakat? Olyan vidék ez ahol "a természet ártatlan, mint a gyermek ütere és szép mint a gyógyult seb. Ragyogása hegyekről, patakokról, ablakokról és a szekeres orráról egyaránt visszaverődik. /.../
Szép itt minden, még a levegőben elcsavart füst is. Úton-útfélen látom az érdekes, kissé fellengző székely fényt, mely e nap alá is tüzet szeretne rakni.Az angyalok osztovátáján sem lehetne kedvesebb helyet szőni. Az élet örökkévalósága van itt, hol a halál talán sohasem támasztja üveglétráját az ember homlokának, hogy megnézze hátralévő napjait..."(Nyirő József)
A mai napig kiaknázatlan természettel és a vonzó tájjal rendelkelkező Vargyas községben az állandó kereslet. Mindenkiben, aki egy kicsit is jártas turizmus és természetvédelem terén, feltevődik a kérdés, hogy turizmus és természetvédelem miképpen egyeztethető össze, ugyanis a turizmus fejlesztése hosszú távon veszélyt jelenthet egy természetvédelmi terület szempontjából. Az ország egyik legnagyobb turisztikai befektetését készül megvalósítani a háromszéki Vargyas községben egy osztrák befektetői csoport. Az osztrák fővállalkozó szerint 33 hektáron létesítenek egy turisztikai központot, amely 160 férőhelyes hotelt, ifjúsági központot, sportpályákat. SPA- és welnessközpontokat, 80–120 eladásra szánt apartmant, illetve bevásárlóutcát foglal magában, ahol helybéliek árusíthatnak emléktárgyakat. A több tíz hektáros turisztikai létesítmény a Feketehegy nevű helyen terül majd el, egy patak mentén, és a tervek szerint az egész létesítmény fűtésére alternatív energiát használnak. Vargyasra tervezett lenne az első nemzetközi szintű létesítmény. Erdővidék térsége kiváló vadászterület, ahová jelentős személyiségek szoktak látogatni, Kovászna megye ideális hely turisztikai befektetések számára.
A Daniel Kastélyban Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napok megszervezése révén középkori hangulatot ölt a vargyasi és az olaszteleki Daniel-udvarház és környéke. Programok színes választéka közt megemlíteném: a Szabad Lovagok Rendjét, mely középkori fegyver-,viselet- és harcijelenet-bemutató, nagy sikerű ólomkatona-kiállítást, kézműves-foglakozásokat, Utcaszínházat, mesterségbemutatók, régizene-hangversenyek-reneszánsz tánctanítást. Harmadik éve megrendezendő ünnepen évről évre egyre nagyobb látogatók száma.
Elfogadhatóvá válik a turizmus egy védett területen belül is, ha az a természetvédelemmel foglalkozó szervezet felügyelete alatt történjen, és a turizmusból származó bevételek visszaforgatása az adott területre, a természeti értékek megőrzését szolgálja. A turizmus így válhat összeegyeztethetővé a természetvédelemmel, de ahhoz az szükséges, hogy mindez egy komplex program keretében, megfelelő szakértelemmel és körültekintéssel kerüljön kivitelezésre.
A turizmus alanya (a turista) a turisztikai szükségleteit csak úgy tudja kielégíteni, ha turisztikai motivációinak megfelelő szolgáltatásokat tud igénybe venni. Mindazt ami a természetben, kultúrában, gazdaságban és a társadalomban turisztikai helyváltoztatás célja lehet, tágabb értelemben az idegenforgalom tárgyának nevezzük. Ennek meglelően a turizmus rendszerében minden elemet hozzá kell rendelni a turizmus tárgya alrendszerhez, amely lehetővé teszi a turizmus alanya alrendszer megvalósulását.
Turisztikai infrastruktúra alatt az összes olyan közösen, azaz nyilvánosan használható létesítményt értjük, amelyek turisztikai tevékenységet tesznek lehetővé és nem tartoznak a turisztikai szuprastruktúrához:
- a turizmustól függő szűkebb infrastruktúra, azaz az idegenforgalom miatt szükséges, továbbá az ott lakók szükségleteit meghaladó ellátási és köztisztasági infrastruktúra,
- turisztikai közlekedési eszközök (és speciális közlekedési eszközök: függő vasútak, fogaskerekű vasútak),
- a helyi turizmus létesítményei: a vendégek pihenését és sporttevékenységét szolgáló létesítmények (séta- é túraútak, szabadtéri strand és fedett fürdők, parkok, sípályák, jég- és műjégpályák, fitnesz és más sportlétesítmények, (horgászat, kerékpározás, torna, lövészet, gyermek játszóterek, kis sportpályák (kuglipálya)
- gyógyhelyi létesítmények (azaz a természeti tényezőknek gyógyászati eszközként történő felhasználását szolgáló létesítmények) ívó és sétafolyosók, gyógypark, meleg vizű fürdők, gáz-, és iszapfürdők, inhalációs kezelések, mozgásszervi kezelések (gyógyfürdő, gyógytorna, sport) utak tereptúrákhoz.
- klimatikus gyógyhelyen épületek és létesítmények (klímakúrára alkalmas terápiás lehetőségekkel: gyógyház, tájképileg kedvező helyen lévő fekvőcsarnok, nagy park és erdő, tereptúra gyakorlatokhoz jelzett gyógyutakkal, sport, játék és pihenőpázsitok, mozgásterápiai létesítmények
- szórakozóhelyek: gyógyhelyi társalgó játékkaszinó, zenés táncos helyek, kongresszusi termek, más nyilvános helyiségek (társalgók, olvasóhelyiségek),
- kongresszusi központok,
- ellátási és információs szolgálatok.
Az azonos nevű patak völgyében található nagyközség Erdővidék legjelentősebb települései közé tartozik. A történelmi múlt, a legendák, amelyek ma is élnek a nép ajkán: Hagymás leány sírja, Csalatornya, Rabsán hídja, Síró kút, Kakasborozda, Kincs pataka, Réka királyné sírja eleven kép a vargyasiak életébe. Vargyason járva - kelve a mesékbe szőtt hegyeket tekinthet meg az érdeklődő, további látványosság a vargyasi festett bútorok, népi faragónk, kovácsok, szövő asszonyok. Megízlelheti a mondában foglalt házi kenyeret, ízelítőt kaphat az erdélyi székely konyha főztjéből, és a földből feltörő ásványvizeinkkel olthatja szomját.
A falu életében fontos meghatározó előrelépést jelentett a Selyemkert területére pihenőparkot létesülése, amely környezetvédelmi minisztérium által sikeresen nyert pályázat révén valósult meg. Alig néhány hét leforgása alatt elkészült a vízvezeték és a csatorna, szinte szempillantás alatt felbukkantak a sétányok és bicikliutak, a virágágyások és a gyepszőnyeg is. Felállították a székelykaput, nagyon sok díszcserjét, örökzöldet és virágot ültettek, továbbá esztétikus szép játszóteret készítettek el. A park viszont már most is nagyon mutatós, és nemcsak Vargyas, hanem hamarosan egész Erdővidék kincse lehet. Jelenlegi egyik beruházás a százötven férőhelyes vargyasi sportcsarnok építése.
Vargyas egyik nevezetessége a 16. században épült úgynevezett Daniel-kastély. A báró Daniel család neve a 15. század végén jelent meg a környék dokumentumaiban. Habár a kezdetben vargyasi előnevet viselő Daniel család története egészen a 19. századig egybefonódott a faluéval, eredetükről szinte semmit nem tudni. Az épületet 2000 után kapták vissza a Daniel család leszármazottai. Kénytelenek voltak eladni, mivel együttes erővel sem bírták volna fenntartani. Az esztergomiak vásárolták meg, az elkövetkezőkben üdülőként hasznosítják a kastélyt. Öt-nyolc éven belül felújítják az épületet, melyben mozi és könyvtár működik majd, de lesznek vendégszobák is, melyeket a helybeliek is igénybe vehetnek. A tulajdonosváltásnak a vargyasiak is örültek.
Abban bíznak, a felújított kastély serkentőleg hat majd a település idegenforgalmára.Vargyas költségvetése sohasem volt nagy, ám ez nem jelentett leküzdhetetlen akadályt, mert Vargyason, ha egy ötletet jónak ítéltek, akkor is belekezdenek, ha nincs rá pillanatnyilag elég fedezet. Befejezödőtt az iskola felújítása, további tervek közé tartozik,kulturház külön működtetése, gyógyszertárat nyitása és az utat aszfaltozása. A jelek szerint a község területén megtelepedett osztrák befektetőcsoport golfpályás üdülőközpontot akar létrehozni. Vargyason épül a Réka XXVII Golf & Resort elnevezésű szálloda- és golfpályaegyüttes. a vargyasi pályán 2014-ben European Golf Tour-versenyt rendeznek. Az idegenforgalmi tevékenységet azonban nem csak az európai átlag szerint kedvenc sportágukra napi 90 eurót áldozó golfozókra építik, hanem a vadászatra, illetve a környék egyéb — Vargyasi szurdokvölgy — természeti látványosságaira is. A közeljövő fontos infrastrukturális beruházásai közé tarto
A VARGYASI DANIEL KASTÉLY
A székely eredetű nemességgel és birtokokkal rendelkező Danielek mindig megfeleltek a primori minősítésnek. Daniel Gábor, Udvarhely vármegye főispánja, családtörténeti munkájában a 14. század végéig vezeti vissza leszármazását, az első hitelesnek mondható írásos dokumentumok, melyek a család tagjait a vargyasi előnévvel mutatják be, a 15. század végéről származnak, család ekkor már számottevő birtokokkal rendelkezett Vargyason és környékén. A Daniel család tagjai hosszú évszázadok során fontos helyet foglaltak el Erdély és a székelység életében, több családtag az erdélyi fejedelmek közvetlen környezetében teljesített szolgálatot, fontos funkciókat töltöttek be a fejedelemség katonai, közigazgatási, törvénykezési életében. A család első, a forrásokban említett tagja, Daniel Balázs 1396-ban Nikápolynál harcolt. 1444-ben egy másik Daniel, egy Péter nevezetű volt jelen a várnai csatában. A 15. század folyamán a többi „klasszikus” primori családhoz hasonlóan ők is megszerezték az első Székelyföldön kívüli birtokaikat, a többiekhez hasonlóan elsősorban Fejér vármegyében, a székelyföldi birtokaikhoz egyébként roppant közel eső Felső Rákos területén. Benkő Elek állapítja meg találóan a karácsony előtt megjelent és a középkori székely nemességről, nemesi udvarházról írott könyvében, hogy a székelység igyekezett „kitolni” a Székelyföld határait ezekkel a birtokszerzésekkel.
Ebben az időszakban a Danielek még kétségtelenül a székelység elitjéhez, a legjelentősebb családjai közé tartoztak. 1542-ben ugyanis Daniel Péter lett az egyik tagja annak a primorokból álló követségnek, amit a székelység küldött a moldvai vajdával folytatandó tárgyalásokra. 1554 jún. 12-én éppen szentpáli Kornis Miklós bírósága ítélte vargyasi Daniel Ferencnek és Balázsnak az Mihály, Mihály özvegyével szemben a felső-rákosi birtokrészt. A század második felében a család karrierjének legfőbb alakítója, vargyasi Daniel Péter lesz. 1566-ban két listában is megtaláljuk a nevét, mint aki folyamatosan részt vett János Zsigmond hadaiban. Az eddig már többször említett Ferenc csak egyszer szerepel, akkor is úgy, mint aki valaki mást küldött a hadba a maga képében. Az 1567-ben kezdődő birtokadományozások során mindketten részesedtek birtokokban, Kisbaczonban szereztek jobbágyokat, Péter 11, Ferenc pedig 8 ház jobbágyot kapott.
A 16. század a székely primorok számára a korábbi klasszikus karrierstratégiák megváltozását eredményezte. Egyre több stratégiai elemet kezdtek felhasználni és egyre nagyobb mértékben próbálták növelni a saját hatalmukat.
A század 70-es éveiben azonban egy korábban példátlan gyorsaságú és nagyságrendű változás indul el. Néhány család ugyanis addig példátlan mértékben emelkedik a többi primor fölé, és az egyébként is megélénkülő hatalomszerzési kísérletekhez képest is jóval tudatosabb hatalomépítésbe kezd. A teljesen új elem az udvarral való szoros kapcsolat, ezzel összefüggésben pedig a humanista műveltség megszerzése lesz. Ennek legizgalmasabb példája a homoródszentpáli Kornis család, elsősorban pedig Kornis Farkas, akinek humanista voltát és kivételes műveltségét, széleskörű levelezését, Farkassal való szoros barátságát Horn Ildikó már részletesen feltárta. Ugyanezt mondhatjuk el a Bogáthy és a Petki családokról is.
A művelt udvari ember típusának a megjelenése a Székelyföldön a hatalomépítésben is az eddigiekhez képest szokatlan tudatosságot eredményez abban, ahogyan a Kornis család alig három évtized alatt megtízszerezi birtokait, és egészen egyedülálló hatalmi struktúrát épít fel, aminek a révén, noha birtokaik mérete még most sem éri el a vármegyei elit birtokait, mégis irányítani képesek az egész Udvarhelyszéket, sőt voltaképpen a 16. század végén az egész Székelyföldet. A család eredetéről több, egymástól eltérő vélemény létezik, melyeket id. báró Daniel Gábor összegzett 1896-ban megjelent családtörténeti munkájában. Ezek közül az egyik legérdekesebb az a feltételezés, mely szerint a vargyasi Daniel és az olaszteleki Kolumbán család közös őstől ered. Ezek a vélemények a mai tudományos szemléletet nem elégítik ki, mint ahogy hitelesnek maga Daniel Gábor sem fogadja el egyiket sem, azonban határozottan kinyilvánítja azon véleményét, hogy a család mindenképpen székely eredetű: „Nemes vagy czímeres levél sem lévén irattárunkban, kétséget nem szenved, hogy nemességünk székely eredetű.” A Daniel Gábor által folytatott levéltári kutatómunka adataiból bizonyosnak látszik, hogy az 1400-as évek végén a család már Vargyason élt. Az is bizonyosnak látszik, hogy a 16. században már a székelyek főbbjei, az ún. primorok közé tartozott. A 17. század első évtizedeitől már nemcsak a székelyek közt töltenek be főtisztségeket, hanem egyre inkább az erdélyi fejedelmek közvetlen közelében is szolgálatot teljesítenek, főként katonai, diplomáciai jellegű megbízatásoknak tesznek eleget. A család olaszteleki ágának megalapításában nagy szerepe volt Daniel Mihálynak, Háromszék alkapitányának. Ő kapta Bethlen Gábor fejedelemtől adományban az olaszteleki birtokrészt, és valószínűleg ő az, aki a 17. század elején lakóházat is építtet ott, mely a ma álló épület nyugati részében lehetett. Fiai közül János (a családban e névvel az első) az, akit az olaszteleki ág megalapítójaként ismerünk. Még az apja életében átvette az olaszteleki birtokot, de utódaival együtt megtartotta a vargyasi előnevet, és használta a családi címert is. A 18. században a Daniel család legnevesebb tagja kétségkívül II. Daniel István (1684 -1772) volt, kinek nevéhez fűződik a család bárói rangra való emelése. A kolozsvári unitárius tanodában tanult 1701-ig, később Bethlen Miklós kancellár udvarába került, ahol református szellemben nevelték. Fiatalabb éveit II. Rákóczi Ferenc hadseregében töltötte. 1709-ben feleségül vette Pekri Polixénát, ekkor unitárius hitét elhagyván, reformátussá lett. Buzgó református vált belőle, egyházi vonatkozású írásaiban mindig kikelt az unitáriusok ellen. 1713-ban az erdővidéki református egyházmegye gondnoka, azután a székelyudvarhelyi és nagyenyedi kollégiumok felügyelő gondnoki tisztét is elvállalta.
A szatmári békekötés véget vetett katonai pályájának, 1717-ben élelmezési biztosnak nevezték ki Udvarhelyszékre, a császári katonaság ellátására. Királyi hivatalosként, különféle bizottságok tagjaként folytatta tevékenységét, míg végül 1745-ben Udvarhelyszék főkirálybírájává nevezték ki, mely tisztet élete végéig viselte. Hatalmáról, befolyásáról a következő versike maradt fenn: „Isten az égben, Mária Terézia Bécsben, Daniel István a székben mindenható.” Mindezek mellett az ő nevéhez fűződik a család bárói rangra emelése is. VI. Károly császár 1737. december 5-én kelt oklevelében Daniel Istvánnak adományozza a liber báróságot és az ősi címert is kibővíti. A Daniel család vargyasi bárói fiúága Daniel István (II.) unokájában, Jánosban kihalt.
A család olaszteleki ágából Daniel Lőrinc (†1780), a családban e névvel a második, 1751-ben nyert bárói méltóságot. Daniel Lőrinc iskolái elvégzése után a királyi tábla írnokaként szolgált, de később a katonai pályát választotta, ahol karrierje hamarosan felfelé ívelt. Az Olaszországban lévő vértes magyar gyalogezredben zászlótartóként szolgált, később századosi rangban a Haller magyar gyalogezredben találjuk, majd alezredesi rangra is emelkedett. 1751 február 14.-én katonai szolgálataiért bárói méltóságot kapott Mária Teréziától. A Daniel Lőrinc ága Sámuel fiában 1801-ben kihalt (vele együtt az olaszteleki Daniel Mihály (II.) ága is), és ezzel elenyészett a bárói méltóság. A 19. századra vonatkozóan a család legnevesebb tagja címet id. Daniel Gábor (1824 - 1915) érdemelte ki, aki harmadszor is megszerezte a Danieleknek a bárói rangot. Hosszú élete folyamán fontos közéleti karriert futott be, emellett jelentős tevékenységet fejtett ki a család történetének és levéltárának megismertetése terén is.
Tanulmányait a háznál kezdte, később a kolozsvári unitárius főtanodában folytatta egészen 1842-ig. Még ebben az évben a marosvásárhelyi református főtanodában elkezdett jogot hallgatni, és 1845-ben letette a jogtudományi vizsgát. Közben beutazta Németország és Franciaország nagy részét is. Királyi táblai írnok lett, és 1845-ben felvették Marosszék és Küküllő megye tiszteletbeli jegyzői közé. Az Erdélyi Főkormányszék (Gubernium) 1845-ben felvette, mint írnokot, majd tiszteletbeli fogalmazó gyakornokká nevezték ki. Dolgozott a bécsi erdélyi udvari kancellárián is. Az 1848-as forradalom félbeszakította addigi tevékenységét, hazatérve a család zilált anyagi helyzete nehezítette dolgát.
Apja végakarata szerint kezelése alá vette a vargyasi és az ahhoz tartozó birtokokat, folytatta a felmerülő peres ügyeket. Birtokügyei rendbejövetele után, 1853-ban feleségül vette báró Rauber Máriát. 1861 és 1875 között többször is kinevezték Udvarhelyszék főkirálybírájává, 1875-ben Székelyudvarhely és Oláhfalu városok főispánjává is. 1876-ban ő lett Udvarhely megye első főispánja, mely tisztségben nyugdíjba vonulásáig, 1891-ig megmaradt. Sokat tett a székely és az egész erdélyi gazdasági és kulturális élet fejlődéséért. 
Vargyason létrehozta az ún. Széchényi-alapot, szegény vargyasi fiúk továbbtanulásanak segélyezésére.
kép A Daniel család jelképe
Alapító tagja volt a legfontosabb művelődési és gazdasági egyleteknek (Erdélyi Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum, EMKE). 1861-ig Vargyason éltek feleségével együtt, ezután Olasztelekre költöztek. 1912. február 13-án I. Ferenc József király magyar bárói rangra emelte és ősi címerét is újonnan adományozta. Daniel Gábor így ír róla: „...czímerünk, egy hattyú nyakán átlőtt nyíllal, ezt feltaláljuk ezerhatszáz elejétől, a Bethlen Gábor fejedelem korától kezdve leveleinken, épületeinken stb. I. Daniel Mihály Bethlen Gábornak kedves embere lévén, neki megengedte ezen czímer használatát vagy ha szabad azt mondanom, megosztotta vele az ő saját czímerét, mennyiben az ő czímere két hattyú, melyeknek nyakuk egy nyíllal van átlőve.” Erről az „adományról” azonban nincs semmiféle írásos bizonyték, ennek ellenére nem lehetetlen hogy az említett Daniel Mihály „azt valószinűleg a Bethlen engedélyével kezdette használni”.
Köpeci Sebestyén József is említi, hogy a vargyasi parkban rengeteg faragott kőelem, ablakkeret, ajtókeret hever szanaszét, ugyancsak ő veti fel 1927-ban írt tanulmányában, hogy ezekből akár egy kis kőtárat is be lehetne rendezni. Sajnos erre nem került sor, a kőfaragványok elkallódtak, különböző gyűjteményekbe kerültek. A feliratos köveket valószínűleg a XX. század első éveiben összegyűjtötték, és a palotaszárny emeletén befalazták őket, ami azt eredményezte, hogy a palotaszárny építését később Daniel István nevéhez kötötték. Az 1745-ös nagy kőcímer valószínűleg udvarhelyszéki főkirálybírává választásakor született, a Daniel-Pekri kettős címert ábrázolja, többszörösen hajlított, növényi ornamentikával gazdagon ellátott kialakítású. A család jelmondata, DEUS PROVIDEBIT, (jelentése Isten gondoskodik) a legrégibb öröklött és soha nem változtatott, s királyi szentesítést is nyert családi jelmondat Erdélyben.
A Daniel címer az évszázadok során több alkalommal lett elismerve és kibővítve:
· „Először VI. Károly osztrák császár és magyar király által, midőn 1737. decz. 5-én II. Daniel Istvánnak a báróságot adományozza …” (Daniel G.)
· másodszor “… Mária Terézia által, ki II. Daniel Lőrinczet szintén bárósággal jutalmazza” (Daniel G.)
· harmadszor Ferenc József király adományozta újonnan az ősi címert, amikor 1912-ben bárói rangra emelte Daniel Gábort
A vargyasi Daniel kastély története
A székelyföldi világi építészet alkotásai közt egyedi és különleges helyet mondhat magáénak a vargyasi Daniel kastély. Az épületegyüttes előkelő helyet foglal el a kistérség építészeti alkotásai között, hiszen a székely nemesi építészet - székelyföldi dimenziókban mérve: kastélyépítészet - e vidéken csupán három számottevő alkotással képviselteti magát: az említett vargyasi és az olaszteleki (ugyancsak a Daniel család építési tevékenységéhez köthető) épületekkel, valamint a Kálnoky család miklósvári kastélyával. kép: Daniel kastély
A székelyföldi építészeti műemlékek sorában a vargyasi Daniel család által épített vargyasi kastély, valamint olaszteleki udvarház megbecsült helyet mondhat a magáénak. Így a kapcsolódó szakirodalom sem szokta mellőzni az épületek besorolását, de az épületekről feltalálható adatok hiánya miatt még nem sikerült méltó módon beilleszteni az erdélyi építeszettörténet egységébe.
A vargyasi kastély összetett szerkezete: a későreneszánszhoz köthető faragványok, a barokkos díszítés és téralakítás, a klasszicista épületformálás és a neoreneszánsz jegyében történő bővítések együttes megjelenése révén méltán keltette fel az épület iránti érdeklődést.
A turistakalauzok állandó szereplője, a szakirodalom is megemlékezik róla, de összefoglaló munka kevés született még eddig az épületről, az utóbbi két évtizedben nem foglalkoztak vele. A nagyjából nyugat-keleti irányú hoszszanti épület nyugati szárnya a legkorábbi, reneszánsz ajtó- és ablakkereteit a későbbi építkezések során más épületrészekhez mozdították, átalakították, címeres, feliratos köveinek egy része elkallódott, más része múzeumok gyűjteményébe került. A nyugati szárnyat két délre néző, barokk oromzattal és manzardtetővel alakított oldalrizalit uralja, közöttük reneszánsz oszlopos árkádos tornáccal.
E szárnyhoz csatlakozik kelet felé az ún. palotaszárny három helyiséggel, dél felé néző kerti bejáratát kannelurás szárakkal és tagozott párkánnyal képzett reneszánsz ajtókeret díszíti; az épületrész délkeleti sarkán kiugró körbástyát találunk. A palotaszárnyat 1937-ben kelet felé több helyiségből álló épületrésszel toldották meg. A kastély nyugati, régi részéhez észak felől két helyiség csatlakozik, északnyugaton sokszögű sarokbástyával. Ez a klasszicista kiképzésű épületrész 1853-ban, a bástya e században épült. A kastély építéstörténetét legutóbb Kisgyörgy Zoltán foglalta össze a fellelhető írásos adatok és kőfaragványok alapján (A vargyasi és olaszteleki műemlék-kastélyok, 435—438.). Kutatása eredményeként hat építési periódust állapít meg.
A legkorábbiról nincs konkrét adat, családi oklevelekből csak annyi bizonyos, hogy a XVI. században valamikor, de még 1580 előtt a család udvarháza elpusztult (Vajda Emil: A vargyasi Daniel család közpályán és a magánéletben. Bp. 1894, 23. és Daniel Gábor: A vargyasi Daniel család eredete és tagjainak rövid életrajza. Bp. 1896, 24.). Nyilvánvaló feltételezés, hogy e pusztulás után újjáépítették. A második építést két évszámos faragvány igazolja. Köpeczi Sebestyén József rajzából ismeretes egy kőtábla töredéke, melyen a „D—46”
ábra: A Daniel-kastély alaprajza és homlokzatának ajtókerete
Nem sokkal ezután, 1661-ben a kastélyt feldúlták, javait felprédálták (Vajda, i.m. 254—256.). Jóval nagyobb pusztulás érte a kastélyt a kuruc háborúk idején, erről és az 1723-ban történt javításról az az emléktábla szólt, melynek feliratát már csak Orbán Balázs leírásából ismerjük: „Per acerbas bellorum civilium adversitates alterius quondam Francisci principis filio et motu illorum duce, ab anno 1703 cum ingenti Hungariae et Transilvaniae ruina ad annum 1711 protracta plurmis D. Magnatum et Nobilium Residentiis devastatis, has quoque aedes semirutas reliquerat, quarum reparationi auxilio Divino fretus, primas admovit manus Stephanus Daniel senior de Vargyas cum Fidissa vitae suae socia Polyxena comitissa Pekri 1723. – Stephanus L. B. de Daniel de Vargyas sedis Siculicalis Udvarhely supr. Jud. Regius. cum Polixena Nata comitissa Pekri vitae suae socia aestimatissima.” (Daniel, i.m. 254. — idézi Kisgyörgy, i.m. 437.).
A barokk homlokzatú keleti rizalitok valószínűen e XVIII. századi építkezések valamelyikében jöttek létre. Kisgyörgy ezen állítását arra alapozza, hogy a kőfaragvány mai helyére az 1650-es bővítéskor került. Ez nem áll, ugyanis ismeretes egy 1892-ben született rajz, melyet Fankovich Gyula udvarhelyi főreáliskolai rajztanár készített, és amely a vargyasi és olaszteleki, a minket érdeklő épületeket ábrázolja. Ezen a rajzon a kerti lejáró egy félköríves kialakítású ajtónyílást mutat, ajtószárny nélkül, a ma szemöldökkő szerepet játszó vörös andezit faragvány mostani helyére valószínűleg az 1937-es javítás-bővítés alkalmával kerülhetett. Az ablakkönyöklö párja, a hozzá tartozó ablakszemöldökkő megtalálható a fedett főlépcsőzet szemöldökköveként. A két faragvány egyezik méreteiben, díszítésében és anyagában is.
Ezek mindenképp még azelőtt voltak eredeti helyükön, mielőtt Daniel Ferenc osztályrészéül kapta volna a vargyasi udvarházat. Itt még kitérek egy újonnan előkerült faragványra is. A kastély parkjában, az Olasztelekről áthozott kútkeret mellett ásott gödörből előkerült egy homokkőbe faragott töredék, mely egy féloszlopot jelenít meg, funkcióját csak találgatni lehet, méretei nem igazán jogosítják fel egy ablakkeret szárkövének szerepére. Visszatérve Daniel Ferencre, az ő feltételezett építkezéseiről nincsen írásos adat, viszont , hogy a halála után következő évben, 1661-ben a csíki és gyergyói székelyek Lázár István vezetése alatt felprédálják özvegy Daniel Ferencné Béldi Judit vargyasi birtokát. A dúlást követően, 1661. február 8-án készült egy aláírás nélküli jegyzék a csíki és gyergyói hadak által elvitt és összetört javakról. A leírtak alapján arra következtethetünk, hogy ekkor már díszes udvarházzal van dolgunk, melynek a berendezése is számottevő értéket képvisel. Az ablakok összetörésénél említik, hogy „Hét hazban valo öregh ablakot…”.
Ebből az tűnik ki, hogy az akkori udvarháznak legalább hét helyisége volt. Vajda Emil is közli a feliratot, véleménye szerint az Orbán Balázs által közölt változat hibás szórendet mutat, a következőképpen közli magyar fordítását:
„A polgárháborúk kegyetlen viszontagságai, melyek II. Rákóczi Ferencnek, a hasonnevü néhai fejedelem fiának s a fönnemlitett mozgalmak fejének vezérlete alatt, Magyarország és Erdély iszonyu megrontásával 1703-tól 1711-ig tartottak s tömérdek főuri és nemesi kastélyt elpusztitottak, félig romokban hagyván hátra e hajlékot is, Vargyasi id. Daniel István volt az első, a ki isteni segélybe bízva életének leghűségesebb párjával Pekri Polixéna grófnővel, 1723-ban az ujra felépittette. Vargyasi br. Daniel István Udvarhelyszék főkirálybirája és életének határtalanul becsült párja Pekry Polixéna grófnő.”
A kelet-nyugat irányú hosszanti tengelyre csaknem felvehető épületegyüttest zömök kőkerítés határolja, melyen át északkeleti irányban kialakított kapu vezet a kastélytól északra található udvarba. A déli oldalra kerülve, előnkbe tárul az épületet valamikor csaknem teljesen körülölelő hatalmas park és a legérdekesebb építészeti, címertani jellegzetességeket hordozó déli homlokzat. Az épület fő tömbjeinek keletkezési sorrendje is keletről nyugatra írható le, Az épület sorsa hasonlatos tulajdonosainak évszázadokon át zajló, egyhangúnak nem nevezhető életéhez. A család tagjainak élete a dicső pillanatok és a kegyvesztettséggel járó állapotok közt zajlott le, a család ősi hajléka is többször esett áldozatul a viharos időknek.
A ma álló épület szerkezetét tekintve két pince és a fölöttük lévő két helyiség mutat a 16. századra utaló kialakítást. Hogy ezek ma már nem egészen az eredeti állapotokat fejezik ki, a helyiségek nyílásai szenvedtek átalakításokat, az ajtónyílások esetében áthelyezések is feltételezhetők. A pincehelyiségek nyílásai is változtak az idők folyamán.Az ún. "palotaszárny" kerti lejárójának szemöldökkövéről van szó, mely valaha egy kétosztatú reneszánsz ablak könyöklője lehetett (látszanak rajta a féloszlopszerűen kialakított ablakkeretszárak csatlakozási pontjai, valamint az egykori függőleges osztónak ugyancsak féloszlopszerű csatlakozási felülete).
kép: A kastély déli homlokzata
A "palotaszárny" kialakítása, falszerkezete már eleve egy későbarokk építkezésre utal, ugyanakkor előkerült egy 1892-ben Fankovich Gyula, székelyudvarhelyi rajztanár által készített rajz, mely a vargyasi és olaszteleki kastélyokat mutatja be.Ezen a rajzon a kerti lejárónak félköríves záródása van, és ajtószárny nélkül jelenik meg, tehát a keret valamikor a 20. század első felében, vagy az 1920-22 közti javításkor, vagy az 1937-es átalakítás során került oda. Az ablakkönyöklő párja, egy hasonló kialakítású ablakszemöldökkő, megtalálható ma a déli főbejárat ajtószemöldökkő szerepében. A déli főbejáró elé szerkesztett keretet valószínűleg az 1797-ben lezajló átalakítások során komponálták az udvarház körül heverő faragott elemekből, hiszen a Fankovich rajzán már mai formájában érzékelhető. A későreneszánszhoz köthető faragott elemek közé sorolható még két ajtókeret a "palotaszárny" földszintjén, melyek szintén nincsenek eredeti helyükön. Ezek közül a keleti oldalon lévő az ún. "kannelúrás keret", ennek esetében a szemöldökkő nem illik a szárkövekhez, egyszerűen profilozott darab, míg a szárkövek együtt működtek eredeti helyükön is, kannelúrázott pillért utánoznak, fejezetük és lábazatuk is igényesen megmunkált, a szárkövek alsó részének kannelúráiban vékony pálcatagokat is kiképeztek. A második ajtó az ún. "volutás ajtó", ugyancsak vörös andezitből készült, két szárkövének belső szélén befele forduló profilozás figyelhető meg, a profilozás mellett egy-egy féloszlop emelkedik ki a szárkő törzséből akantuszleveles fejezettel és profilozott lábazattal.
Szemöldökköve, bár első látásra illik a szárkövekhez, valószínű, hogy nem hozzájuk tartozott, a szárkövekhez való csatlakozásnál különbségek látszanak.
Kétoldalt két hatalmas voluta díszíti, ezek közt a népi fafaragásra és bútorfestésre emlékeztető növényi motívum húzódik végig. A voluták kiképzése szembetűnő módon hasonló a miklósvári Kálnoky kastély egykori díszes kapujának volutáihoz, ez ma már szakszerű restaurálás után visszakerült eredeti helyére. A vargyasi kastély déli homlokzatának faragott elemei - a loggia oszlopait kivéve - már nincsenek eredeti helyükön.Tehát Daniel Ferenc feltételezett építkezései a ma álló épület szerkezetében, az ún. "vadászterem" v. "lovagterem" rizalit nélküli részét emelhették, valamint az ez alatt lévő pincéket hozhatták létre. A lovagterem, valószínű, eredetileg két helyiség volt, melyet később még a rizalit hozzatoldásával és a két terem egyesítésével képeztek át egy nagyméretű helyiséggé valamely átalakítás során. A Daniel Ferenc által végeztetett építőmunka során jöhetett létre az északi részen található kis "védőfolyosó" is, ennek északi falában, különböző magasságokban lőrésszerű bemélyedések vehetők észre, 1661-ből fennmaradt egy összeírás, mely a Lázár István vezetése alatt lévő csíki és gyergyói székelyek vargyasi dúlásának következtében okozott kárt becsüli fel, ebből megtudjuk, hogy számottevő értékű berendezéssel bíró, díszes udvarházzal számolhatunk már.
Többek között említenek "mázas kemenczet ket hazbelit igen szepet", "tizennyolcz öregh ablakot", két ablak esetében "kristaly uvegh"-et, "Becsi zarok"-at, "egy nagy almariumot" Itt kitérünk a vargyasi kastély építőinek minden bizonnyal leglátványosabb alkotására: a déli oldalon megjelenő nyitott későreneszánsz loggiára. Díszes és igényes kiképzése révén ez a tornác örül a legnagyobb népszerűségnek a szakirodalomban is, mely keletkezését csaknem egyöntetűen 1723-ra teszi, és Daniel István (a családban e névvel a második) tevékenységéhez köti. Ismeretes egy 1700-ból származó osztálylevél, mely I. Daniel István négy fia közti osztozást írja le. Ebben a levélben említenek egy "nagy ereszt" is a "grádics mellett való kis erkélyivel", mely akár a loggia egyik első leírása is lehet, még csonkítatlan állapotban.
A fent említett faragott címeres emlék ismeretében a loggia építése akár 1687-ben is bekövetkezhetett, és így I. Daniel István nevéhez köthető. Idáig az a nézet tartotta magát, hogy a két háromkaréjos oromzatú rizalit megépítése a loggia kétoldali megcsonkítását hozta magával, és hogy a mai főbejárat alkotóelemei közt található, a loggia oszlopaihoz hasonló kiképzésű faragványok a tornác kétoldalt fölöslegessé vált oszlopai lehettek.
Alaposabb megfigyelés után, összehasonlítva a főbejárat és a loggia oszlopait, méretbeli különbségek is feltűnnek, ugyanakkor a részletekbe menő megformálás is eltérő ezek esetében. Emellett a loggia nyugati, végső pillére már eleve úgy volt kiképezve, hogy falnak feküdjön, csak félig van faragva, a nyugati oldala pedig simán nekitámaszkodik a falnak - tehát a loggia nyugati vége eredetileg is itt volt. A keleti oldalon mindenképp lerövidült a tornác a rizalit és a főbejáró megépítése révén, de nem kizárt, hogy az oszlopok egy falkutatás esetén még előkerülhetnek.
kép: A kastély eredeti osztálylevele
Az eredeti tornác valószínűleg végighaladt a homlokzat keleti végéig, ahol a mai rizalit helyett egy lépcsőfeljáró helyezkedett el. Hogy Daniel István feltételezett nagy építkezései mennyire valósak, arról az eddig ismert írásos dokumentumok nem szólnak. Hogy a palotaszárnyat nem ő építette, arra az utalhat, hogy első fázisban a kijavítás eléggé megterhelhette, ugyanakkor tudomásunk van egyéb birtokain való építkezéseiről.Nagy a valószínűsége annak, hogy a javításon kívül Daniel István nem végeztetett nagyobb arányú bővítéseket. Az 1746-os összeírás az 1700-as osztálylevélhez viszonyítva azonban több helyiséget említ. Valószínűnek tűnik az, hogy az 1723-as javítások alkalmával tőle származik a két kiugró rizalit építtetése. A legkorábbi pincehelyiségek boltozatát talán ekkor építették téglából újra, és ekkor nyílt lehetőség bővítésre is. A következő átalakító a sorban Daniel Elek, aki a vargyasi udvarházát 1797-ben építette át. Ekkor épült meg tehát a "palotaszárny" és ekkor kerültek mai helyükre a fent említett reneszánsz faragványok. A családtörténeti munka szerint Daniel Elek (e névvel a második) gazdálkodással foglalkozott, nem vállalt nagy közéleti szerepet, talán ennek tudható be, hogy nagyméretű építési tevékenységbe foghatott. Daniel Gábor szerint a családi irattárban az erről tett kiadásokról Daniel Elek pontos jegyzéket hagyott hátra.
Ezekből tudjuk, hogy a fedélre a cserepet Brassóból hozatta, a cserépnek ezer darabjáért 5 forintot és 50 pénzt adott, a gelencei deszkának száláért 20 pénzt. Fel van sorolva a kőműves és ácsmunka is, ezeknek bére az élelmiszerek árának függvényében van meghatározva. Vajda Emil Daniel Gábor, Udvarhely megye főispánja nyugdíjbavonulása tiszteletére kiadott albumban egy rövid történeti kitérőt tesz az épületek sorsával kapcsolatban. Ő is említi, hogy a vargyasi udvarház kibővítése Daniel Elek tevékenysége révén történt.
Az általa közvetített adatok megbízhatónak számítanak, lévén, hogy behatóan ismerhette a család levéltárát, többek között ő szerkesztette az 1894-ben kiadott Daniel okmánytárat. Ő írja, hogy a Daniel Elek által építtetett toldás négy emeleti és négy földszinti szobát.
A tetőszerkezettel kapcsolatban is megemlíti, hogy az ún. "francia kalap", a manzárdtető is Daniel Eleknek köszönhető. A tetőszerkezetet vizsgálva megfigyelhetők az ácsszerkezet alakulásában is Daniel Elek (II.) nagyméretű építkezései után Daniel Gáboron (Udvarhely vármegye főispánja, az Unitárius Egyház főgondnoka) volt a sor, hogy az épületet kibővítse. Miután a családban folyó birtokperek megoldást nyertek (ezek ideje alatt erőszakos udvarfoglalások is történtek a peres felek részéről), 1850-53 között ő is építkezett. Addig a család fiú és leányága nem engedte lélegzethez jutni egymást, mivel még 1621-ben Daniel Mihály Bethlen Gábor fejedelemtől ún. "nova donatio"-t nyer ősi és szerzett birtokaira, így az udvarházakra is, ez pedig a leányágat kizárja az örökösödésből egész a fiág kihalásáig. A leányág pedig mindenképp részesülni akart a fiágat illető birtokból is, így évszázadokon át pereskedtek egymással. Az északkeleti toronybástya építését követően ugyancsak Daniel Ferenc 1937-ben újra bővít az épületen.
Ez az átalakítási-bővítési munkálat volt a legutolsó. Nyugat felé az utolsó helyiséget meghosszabbítják, ennek végében egy nyitott teret alakítanak ki, melyet nyugat felől faragott, vörös andezitből készült, leveles fejezettel ellátott oszlopokon nyugvó árkádsor zár, délnyugati sarkán egy kis harangtorony látható.
Az északi oldalon egy emeletes tornácot húznak a teljes homlokzat elé, kivéve az 1853-ban épült klasszicista szárnyat. Ennek csupán nyugati oldalához csatlakozik az árkádos tornác befordulása. Ennek árkádjai vörösandezitből készült élszedett oszlopokra támaszkodnak, az oszlopok közti mellvédet is andezitből alakították ki. A tornác északi végén két kis helyiség látható, ugyanekkor épültek ezek is, világosságot három neoreneszánsz ablakon keresztül kapnak, Az 1937-ben végzett felújítás alkalmával itt dolgozó mesterek közül ismerjük a kőfaragókat, a brassói Kovács és Szabó nevezetű mesterek végezték Keöpeczi Sebestyén József irányításával a kőfaragást. A családban évszázadok óta dívó szokás szerint ezt a felújítást is faragott kőtáblával tisztelték meg.
kép: A kastély emeletes tornáca
A fenn említett kőfaragók valamelyike által készített kőtábla az északi folyosó déli falába van behelyezve, rajta szív alakú olaszkoszorúban a Daniel és Somsich családok címerei láthatók, a D F és S G iniciálékkal (Daniel Ferenc felesége Somsich Gabriella), alattuk a család jelmondata és a bővítés dátuma. A lovagteremben található kis faliszekrény ajtajának belső oldalán elhelyezett felirat megemlékezik a Daniel Gábor és Rauber Mária nevéről, az őket követő építők: Daniel Ferenc és felesége nevének kezdőbetűi is fel vannak tüntetve, a kis "téka" Haáz Rezső munkája.
Az pület északi udvarán ekkor egy historizáló jellegű kútház is épült, szintén Köpeci Sebestyén Józef tervei alapján, mely a felső udvarházhelyről áthozott kútkeretnek adott helyet, mely a következő feliratot viseli:TOUT EST CORRUPTIBLE DANS LES CREATURES EMERIC DANIEL.A. L. A. DU SEIGNEUR 1780
Ez a felirat Daniel Imréről emlékezik meg, róla tudjuk, hogy 1834. június 25-én, anyjával kelt kölcsönös megegyezés révén átvette a vargyasi és az ahhoz tartozó birtokrészeket, minden valószínűség szerint a felső udvarházat. Még egy kútkeretet ismerünk, mely valaha Olaszteleken volt, de később (1980-ban) Vargyasra került, ma a vargyasi kastélyparkban látható.
Ez is egyetlen darabból van faragva és Daniel Mihályról (második e névvel a családban, olaszteleki ágon) emlékezik meg a következő felirattal:
Gen D. MICHAEL DANIEL De VARGjAS FIERI CURAVIT A 1675. 12 JUL
SYMBOLUM DEUS PROVIDIEBIT
Az épület állapota az 1970-es években nagyon leromlott, félő volt, hogy már-már a pusztulás útjára kerül. De a Vargyasi Pártbizottság akkori titkára, Deák Vilma jó stratégiájának köszönhetően sikerült engedélyt és pénzt szerezni a javítására, a Pártbizottság leendő új székhelyeként, valamint építő jellegű párttevékenységeknek helyet adó épületként 1980-1984 között megejtették a felújítását. Gagyi Ferenc tervező készítette el a restaurálási tervet, ennek alapján Orbán Ernő építőmester és csoportja kezdte el a munkálatokat.
kép: A vargyasi kastély déli bejárati ajtaja
Kőművesek és ácsok, valamint kőfaragók munkájának eredményeként az épület felújítása, akkor négymillió lejes költséggel, 1984-re elkészült. A kastélyt övező park dendrológiai fontossággal is bír a benne található ritka fák és cserjék révén. Arról, hogy hogyan is nézett ki eredeti tulajdonosai idejében, keveset tudunk, a róla szóló híradások a 19. század végi állapotokról tanúskodnak. 1892-ben így mutatják be: "Délre a főépülettől díszkert terül el, ennek végében gyümölcsös és veteményes. Szegélyül ennek a Vargyas-, máskép Lángos-patak szolgál, melyen ismét híd vezet egy illatos szép rétre s azontul egy fiatal kis erdőbe, melynek sugár növésű csemetéi közül óriásként törnek égfelé több százados hatalmas tölgyfák. A kastélyt gondozott park vette körül: ’Cifra lugasokkal tarkázott nagy kert volt gondozottan ápolt virágokkal és tervszerüen egymásba vágó utjaival: ez a kert botanikus kertnek is átalakitható lenne’. Olyan ritka növények és értékes diszfék diszcserjék találhatók itt mint pl. a hegyi kőris lecsüngő ág változata: ( Fraximus excelsior var. pendula), a kőrislevelő juhar (Acer negundo), a barkócfa (Sorbus torinalis), a vérbükk (Fagus purpurea), a piramis alaku tölgy (Qercus robus forma fastigiata), és a cukorjuhar (Acer saccharum). Ma már csak elenyésző nyomai vanak meg a valamikor szabályos kialakítású parknak, az 1980-as rendezés alkalmával ugyan próbálkoztak egy rendezett park kialaktásával, ez jó ideig működött is, de utána már nem foglalkoztak vele, így egészen elvadult.
A falu középkori történelme nagy mértékben összefügg a község határát birtokló Daniel család legelső ismert tagja Daniel család történelmével.
í
Kisgyörgy Zoltán : Erdővidék.Sepsiszentgyörgy, 1973 Forrás: A vargyasi polgármesteri hivatal Dr. Hankó Vilmos: Székelyföld. Laude Kiadó, Budapest, 2000., Kelemen Lajos (szerk.): Újabb adattár a vargyasi Daniel család történetéhez. Kolozsvár 1913. , Id. Daniel Gábor: A vargyasi Daniel család eredete és tagjainak rövid életrajza. Budapest 1896. Kisgyörgy Zoltán: A vargyasi és olaszteleki műemlék kastélyok. Aluta. 1976-77.
